A cica kötődik a gazdájához?

Az 1969-ben Mary Ainsworth amerikai-kanadai-angol pszichológus kidolgozott egy tesztet, amellyel egyéves babák anyjukhoz való kötődését vizsgálta. Röviden: megfigyelést végzett, miközben…

… a gyermekek édesanyjukkal kettesben tartózkodtak egy játékokkal teli szobában.

… belépett egy barátságosan, de nem tolakodóan viselkedő idegen felnőtt.

… a babák magukra maradtak az ismeretlennel.

… az anya visszatért.

… az idegen távozott, a kicsik pedig teljesen egyedül voltak.

… az ismeretlen felnőtt ismét felbukkant.

… az anya előkerült, az idegen pedig távozott.

A látottak alapján Ainsworth három csoportba osztotta a gyerekeket: biztonságosan kötődő, szorongó-elkerülő kötődő, szorongó-ambivalens kötődő. Később egy kollégája kiegészítette a modellt a dezorganizált típussal. Ha érdekel, katt, most nem az emberről akarok írni 🙂 Itt pedig angol nyelvű videót is találsz a vizsgálatról.

Hogy nem, hogyhogy nem, a fenti tesztet később elvégezték majom-majom, majom-ember és 1996-ban kutya-gazdi párosokkal is. Ez utóbbit ráadásul magyar kutatók. Topál József, Miklósi Ádám, Csányi Vilmos és Dóka Antal azt találták, hogy a babákhoz hasonlóan, összességében (bár ők is leírtak típusokat) a kutyák…

… intenzívebben érdeklődtek a környezetük iránt…

… többet játszottak…

… kevesebbet ácsorogtak az ajtónál…

amikor elsődleges gondozójuk jelen volt. Továbbá – figyelem, kutyások, meglepetés! – a jószágok eltérően reagáltak a szobába visszalépő gazdira, mint az idegenre. (Szerintem el tudod képzelni :))

Na – legalábbis Alice Potter és Daniel Simon Mills (2013) vizsgálatában – a macskák mindezt nem csinálták. Valamivel többet nyávogtak, amikor a gazdájuk faképnél hagyta őket; ennyi. Robbant az internetes bomba. Igaz hát! A cicák nem kötődnek! Étel kell nekik és meleg, az ember mit se számít!

Hadd írjam le észrevételeimet a kutatással kapcsolatban:

– Mills-ék összesen 20 cicával dolgoztak, ebből kettőt kivettek a mintából (végig rejtőzködtek). Képzeld csak el, ha a gyerekekkel végzett 1969-es vizsgálaton, a véletlennek köszönhetően, csupa szorongó-elkerülő módon kötődő baba jelenik meg! Ezek a gyerekek alig mutatnak bármit; kiválasztanak egy bábot, és azzal foglalkoznak. Ha képzelt világunkban már ekkor létezik Facebook, minden bizonnyal futótűzként terjed el: a csecsemők nem kötődnek az anyjukhoz! Persze, ez nonszensz. Ainsworth és kollégái nyilván megismételték volna a vizsgálatot.

– További fantázajáték: tegyük fel, hogy egy új tanulmány a nők férjük iránti kötődését szeretné górcső alá venni egy Ainsworth-éhez hasonló teszttel. Feltételezve, hogy nem elrabolnak, erősen kétlem, hogy bármilyen változást mutatna a viselkedésem, miután Péter kilép a szobából.

– A macskák nem kedvelik a változást, azt pedig különösen nem, ha kiszakítják őket a birodalmukból. Vélhetőleg, ezen az oldalon felesleges bizonygatnom: a cicák képesek megkülönböztetni gazdájukat egy ismeretlentől, és másként is viselkednek vele. Nyugodt körülmények között, otthon, mindenképp.

– Ha viszont ragaszkodunk ahhoz, hogy kizárólag az a kötődés, ami egy idegen, korábban sosem látott helyiségben is megnyilvánul, akkor hívjuk mondjuk …. -nak azt a pozitív érzelmi kapcsot, ami a cicát a gazdájához köti. A pontok helyére bármit képzelhetsz, igazán mindegy, hogyan nevezzük.

+ A macskák talán nem mutatták ki, mennyire felzaklatta őket elsődleges gondozójuk távozása. A kutatók legközelebb megkísérelhetnék mérni a cicák testi változásait, pl. pulzus, légzésszám, pupilla mérete. Ezekből a paraméterekből is lehet az érzelmi állapotra következtetni. (A technikai megvalósításon főjön Mills-ék feje…)

Hivatkozások

Domestic Cats (Felis silvestris catus) Do Not Show Signs of Secure Attachment to Their Owners (ENG)

Attachment behaviour of dogs (ENG)

A kötődés

 

Ha teszett, oszd meg! Ezzel a Facebook/Twitter/Google oldalára kerülsz, akik elhamoznak sütikkel 🙂

  2 komment: “A cica kötődik a gazdájához?

  1. Kaylee
    2016. 10. 25. 11:29

    Szeretném jelezni, hogy nem azért bújok reggelente a humanoidok mellé, mert enni akarok. Tele a tálkám száraztáppal. Egyszerűen olyan jóóóó, ha simogatnak…

  2. River
    2016. 10. 28. 23:10

    Csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy szerintem számít: Játszanak-e cicával? Szeretgetik-e? Segítik-e, ha beteg? A cikkben szereplő Mills humanoid arra biztosan rámutatott: nem vagyunk olyanok, mint a kutyák. (Félre ne értsetek, kedvelem őket…) Magam is így gondolom. Egy kutty hűséges akkor is, ha bántják. Egy cicc, ha teheti, odébb áll.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Figyelem! Ha a kék gombra kattintasz, úgy vesszük, hogy ismered és elfogadod az adatkezelési tájékoztatónkat!