Támadó sziámi (Szabina kérdése)

Jó Napot Kívánok! Összetett cicás problémára keresek megoldást. Van két másfél éves nőstény sziámi cicám, testvérpár. Mielőtt hozzám kerültek volna, megfelelő ideig gondozták őket a szüleik és azok gazdijai. Az elválasztási idő után pár héttel kerültek hozzám. Előtte több cicával kertes házban éltek, tehát szocializálodtak (azt hiszem így mondják). Nálam viszont (mivel én panel lakásban éltem akkor) benti cicák lettek, illetve más állatokkal egyáltalán nem találkoztak. Megkapták a megfelelő oltásokat és minden egyebet, teljesen egészségesek. Nagyon kedves, bújós, szeretnivaló, nyugodt cicák voltak. 3 hónappal ezelőtt viszont kicsit felborult a rendszer. El kellett költöznünk abból a lakásból, ahol felnőttek, és az én időbeosztásom is megváltozott. Az első komolyabb probléma z volt, hogy családi házba költöztünk. Ők ugyanúgy benti cicák maradtak. Viszont kint van jópár kóbor macska. Amit pl. az ablakból is láthatnak. Az egyik kóbor cica mindig a bejárati ajtónk elé jár szaglászni (plusz a kinti szemetünkben turkál ételért). Az egyik alkalommal, mikor kinyitottam a bejáratit, ott volt a kóbor macska, nézett, jött volna befelé, míg az enyém a lábamnál volt. Kiszaladt, megkergette, majd vissza jött, bebújt az ágy alá, megnyugodott, de utána minden változatlan maradt. Erre rá egy hét múlva ez újból megtörtént, ezúttal durvábban. Ugyanígy történt az eset, annyi különbséggel, hogy én hülye (már bocsánat a kifejezésért) meg akartam óvni az állatomat a verekedéstől, és hirtelen be akartam csukni a bejárati ajtót. Ezzel megakadályoztam, hogy ő megvédje a területét. Ő veszített (ami nem túl jó), majd úgy bestresszelt, hogy nekem támadt. Ráugrott a combomra, többször belém harapott, karmolt, morgott, mindenhol állt rajta a szőr. Szó szerint majdnem széttépett, a párom avatkozott közbe. Az állat utána ugyanúgy elbujt, megnyugodott, majd megint semmi. Akkor még nem tudtam, hogy ez mind miattam történt, de az állatorvos ezt így magyarázta. És többen is mondták, hogy ivartalanítsuk őket, mert ettől is lehet agresszív, és ivartalanítás után jobb lesz, megnyugszik. Elvittük az ivartalanításra, és dupla ajtót szereltünk fel, hogy többé ilyen ne történjen. 10 napot voltam velük otthon, semmi olyan nem történt, kezdtem megnyugodni, hogy minden jó lesz. Mint már ahogy írtam, az én időbeosztásom is megváltozott a költözés miatt (3 napot vagyok otthon, 4 napot Budapesten a munkám miatt), így ebben a 4 napban a párom van a cicákkal, ő eteti őket, rak ki reggel friss szárazat, és minden nap almot takarít. Ezen a héten, mikor csütörtökön indultam vissza Budapestre, a szobában megsimogattam őket, majd indultam a konyhába, hogy felvegyem a táskám. Az egyik cicám (aki előtte okozta a támadást) utánam jött a konyhába, láttam, hogy fel van borzolódva a farka, és fél másodperc múlva újra elkezdett engem szétmarcangolni. Mivel ivartalanítás miatt a kettő már nagyon összenőtt, a másik, aki eddig probléma mentes volt, a másikat nézve azonnal a másik lábamnak támadt. Így már mind a kettő tépett engem. Annyira bepánikoltam, a látványtól, a fájdalomtól ordítottam. Mikor bejött az ajtón a párom, befejezték és elbújtak az asztal alatt. De ha nem jön be, nem tudom mi történik, hisz mar az arcomig felmászott és a fejemből is folyt a vér. Ehhez még hozzá tenném, hogy a 3 hónap alatt egészen hozzászoktak az új helyhez (előtte is jártak ott hétvégente velem) és elfogadták a párom 7 éves kislányát, aki szintén hétvégente van nálunk. A cicáim senkivel szemben nem csinálják ezt, a gyereket sem bántják, a páromat sem, idegent sem. Csak engem. Ezt megnehezíti még az is, hogy az egyiknek ivartalanítás után begyulladt, begennyesedett a sebe, amit gyógyszerrel kezelünk, és valószínű, ettől is stresszelhetnek. Nagyon el vagyok keseredve, hogy hogyan, és egyáltalán kiküszöbölhetők-e a problémák. Lesz még normális kapcsolatom a cicáimmal ennyi minden után? Vagy már hozzám kapcsolnak minden rossz dolgot és mindig meg fognak támadni, mikor nem érzi jól magát? Szoktak ők emlékezni dolgokra? Pl. hogy miattam lett vesztes? Vagy már semmi esély? Elnézést, hogy ilyen sokat írtam, de nem tudok kihez fordulni ezekkel a problémákkal, csak a sötétben tapogatózom. Olvasgatok sokat erről, de nem tudom, mit csináljak. Az utolsó támadás óta nem láttam a cicáimat 2 napja, de holnap mennem kell haza. Rettegek egy újabb támadástól. Mielőtt új gazdit keresnék neki, szeretnék mindent megpróbálni, hátha javul a helyzet!

Beküldte: Szabina, 2018. szept. 23.

Kedves Szabina! Ez aztán részletes leírás volt, ami szuper! A biztonság kedvéért összefoglalom, ahogy lejött. Szóval, ha jól értem, két fiatal nőstény cicáról van szó, akik a költözésig problémamentesek voltak. Az új helyen eddig két támadás volt, az egyik akkor, amikor megakadályozta egy kóbor cicával a verekedést. A másik a konyhában, akkor duplán. Ami nem tiszta: a begennyedt sebű cica a fő támadó? Jó volna külön látni a cicák történeteit. Addig is, nyugalom! A kapcsolat szinte biztosan helyrehozható. De ehhez emberi és cica oldalról is kell közelíteni. A cicáknak természetesen van emlékezetük, bizonyos vonatkozásban meglehetősen jó. De! Nem úgy gondolkoznak, mint mi, emberek. Egy cica nem képes ilyen következtetésre, hogy a gazdi bezárt, tehát vesztettem. Egyszerűen arról volt szó, hogy a felgyülemlett idegességét valahogyan le kellett vezetnie. Ezt átirányított agressziónak hívják, sajnos gyakori, ha kóbor állatok stresszelik a ház cica lakóit. A gazdi ettől természetesen nagyon megijed, és változik a cicával kapcsolatos viselkedése. Már nem úgy közelít felé. Fél. Furcsa lesz a viselkedése a cica számára. (=További stressz, további agresszió kockázat.) Tudom, nem a maguk dolga és pénzbe is kerül, de mindenképp jótett egy szegény kóbor állattal: különösen akkor várhatnak tőle eredményt, ha az a belógni próbáló cica kandúr. Ha meg tudja fogni, és belefér, érdemes lenne őt is ivartalaníttatni. A herélt kandúrok területe lecsökken, esetleg kieshet a maguk udvara belőle. Idővel persze jönni fog új cica (sajnos, tekintve a gazdik ivartalanítási hajlandóságát) de nem biztos, hogy az is annyira bátor lesz, hogy be akar majd menni. Jaj! Szerintem nagyon jól tette, hogy nem engedte a verekedést! Egy kóbor cica sajnos súlyos betegségeket adhat át. (Nem embernek, egy másik macskának!)