Sziasztok! Van egy egyéves, ivartalanított, örökbefogadott cicalányunk. Lakásban lakik, reggel és este kimegy a kertbe néhány órára. Aktív, játékos, nagy vadász. Viszont félős is, amit gyakran leplez agresszióval. Ha olyan kedve van, ránk is morog, fúj. Nem igazán van oda a simiért, és csak reggel és este dorombol, viszont akkor a hajamba bújva alszik velünk.
A kérdésem a következő: december elején költözünk, ami önmagában nagy esemény neki, de emellett még egy merényletet tervezünk: mivel az új helyen nem lesz kert, csak erkély, és már így is gyanús volt, hogy napközben unatkozik, egy cicatársat szeretnénk mellé.
Én úgy gondoltam, hogy mindenképpen kisebb cica lenne a másik, és az ő és a mi érdekünkben is egy kiegyensúlyozottabb, kedvesebb, dorombolós, de játékos cica (akit szintén ivartalanítani fogunk). És azt terveztem, a költözés után várnánk kb. egy hónapot, hogy belakja a teret, és utána jönne az újonc.
Az állatorvos viszont ellenkezőleg javasolta: ha már felborul a világ a számára, akkor duplázzuk a dolgot: jöjjön egyszerre az új cica a költözéssel!
Nektek mi a véleményetek ebben a helyzetben? Ti hogy csinálnátok? Sokat olvastam már külön az összeszoktatásról és külön a költözésről is, de egyben a kettő egyelőre túl összetett nekem. Nagyon köszi előre is, illetve a cicák is nagyon köszönik, ha emiatt könnyebb lesz nekik a következő néhány hónap! 🙂
Beküldte: Fanni, 2017. nov. 20.
A magam részéről nem vagyok a sokkterápia híve! Előre venném a költözést, és várnék, amíg a cica megszokja az új lakást. Két-három hónapot is akár. Utána újraértékelném a helyzetet. Lehet, hogy teljesen jól fogja érezni magát, főleg, ha behálózzátok az erkélyt, és oda kijárhat 🙂 De a legfontosabb: akkor vigyetek új macskát a házhoz, ha ti szeretnétek. Csak a másik miatt ne. Nektek kell vele is törődni, szóval, mérjétek fel, hogy van-e rá kedv és energia. Ha igen, akkor hajrá!
Köszi, megfogadjuk a tanácsot! 🙂
Ha mégis lenne majd pajti, majd beszámolok, hogy mennek a dolgok.
Szuper, várom!