Tegnap hoztam el a cicámat. 3 hónapos, cirmos lányka. Elbújt a szekrény mögé, és nem akar kijönni. Az étel sem érdekli, nem vizel, nem ürít. Hagyja magát megsimizni (már amennyire elérem), még dorombol is.
Beküldő: István, Budapest, 2017. január 15.
Gondolom, azt szeretnéd tudni, hogy mivel segíthetnél a kiscicádnak? Nos, véleményem szerint hagyd, hogy a saját tempójában szokja meg új otthonát. Nekem sem volt könnyű; én is doromboltam, de csak azért, mert féltem, és így próbáltam megnyugtatni magam. Aztán találtam egy szuper helyet a könyvespolcon, ahol a hátsó sorban alig volt valami… innét fedeztem fel a lakást, meg a két gazdimat. Csak két nap elteltével kezdtem enni. Utána már pisiltem is. Aztán a nagydolgomat is elvégeztem. Minden rendben lesz 🙂
Néhány napot csakugyan várhatsz. Ha nem bátorodik fel a cica, kezdd azzal, hogy a szoba valamennyi rejtekét (amihez nem férsz hozzá) blokkold! Hozd be az alomtálcát, és zárd be az ajtót. Készíts neki olyan búvóhelyeket, ahol biztonságban érezheti magát, te mégis könnyedén elérheted egy kis simire, becézgetésre. Pl. papírdobozok, lyukkal a tetején vagy az oldalán. Ha kész vagy, próbáld kicsalogatni a cicát valamilyen finomsággal (jutalomfalat, főtt sonka)… az éhség előbb-utóbb győzni fog. Legyél egyedül, ne vegyétek nyolcan körül. Ha kijött, barikádozd el a helyet. Csak egy hét múlva engedd ki a cicát a szobából.
Én nem voltam megijedve… legalábbis nem nagyon. Szekrény? Bahhh. Jó, jó… a tévé azért eleinte félelmetesnek tűnt… Minden esetre, szeretném megerősíteni: mi, cicák, nem csak örömünkben dorombolunk. Akkor is, ha félünk, netán fáj valamink.