A cicám sonkázna (Mária kérdése)

12 éves Málna cicám, sziámi, ivartalanított nőstény, kölyökkora óta társam. Velem alszik, az ölemben ül tévézés közben, utánam jön a fürdőbe is. De ha éjjel kimegyek a mosdóba, és nem adok neki sonkát, megtámad és össze-vissza marja kezem-lábam, ahol ér. Hiába kiáltok rá, locsolom le, kispárnával ütöm, nem hagyja abba. Ilyenkor a férjemért kiáltok, mert tőle fél.

Beküldő: Mária, Budapest, 2016. október 23.

Tudom, nem fogod kedvelni a válaszomat, de erre a problémára csak a személyes tanácsadás nyújtana megoldást. Össze kellene raknunk a részleteket. Ki mit csinál egészen pontosan? A legjobb lenne, ha sikerülne még a konzultáció előtt kamerával (telefonnal) rögzíteni az eseményeket. És miért is fél Málna a férjedtől?

 

Ha tetszett, oszd meg! Ezzel a Facebook oldalára kerülsz, és jönnek a sütijei is 🙂

  1 hozzászólás: “A cicám sonkázna (Mária kérdése)

  1. Véleményem szerint a családtagok közötti agresszió és félelem megengedhetetlen. Feszültséghez vezet, amit aztán máshol, mással engednek ki a felek. Mi, cicák is így működünk. Kérlek, ne bántástok Málnát! Attól senkinek nem lesz jobb. Meg kellene találni, mi az, ami fenntartja a helytelen viselkedését. Mária! Azt hiszem, hogy a sonka jutalomként funkcionálhat. Mert ez történik, ha előbb próbálsz ellenállni, aztán feladod, és megeteted. Málna tán megtanulta, hogy agresszió éjszaka = nasi. (Egyébként én is imádom a sonkát! Megtanultam érte parancsra szurikátának tettetni magam!)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük