Cicám, a fél éves Roni, felugrik a polcokra, és mindent lever. A múlt héten arra értem haza, hogy a kedvenc vázámnak annyi. Vélhetőleg a karnis sem magától fordult ki a falból. Azt találtam ki, hogy bezárom az előszobába, amíg dolgozom. Vettem neki játékokat. Azóta, amikor megjövök, tombol: rohangál, körömmel esik nekem. Hétvégén jön a fiam…
Beküldő: András, Érd, 2016. október 22.
A fiatal cicák nagyon aktívak, hajtja őket a felfedezés vágya. Muszáj valamilyen formát találnod, hogy segíts Roninak levezetni az energiáit, illetve kiélni Kolumbusz-hajlamait. Ha bezárod az előszobába, csak rosszabb lesz. Hosszú órák 2-3 négyzetméteren, talán ablak nélkül, társaság nélkül… nem is csoda, hogy amikor végre kiszabadul, féktelen őrültködésbe kezd. Szóval: felejtsd el! Engedd a cicát napközben is mozogni a lakásban, de csak azután, hogy biztonságosságossá varázsoltad! A törékeny holmikat pakold el, a karnist úgy fúrd/fúrasd vissza, hogy macskaálló legyen. Biztosíts Roninak kilátást; tán azért ugrott a függönyre, mert mozizni vágyott. Amikor hazaérkezel, játssz vele! Esetleg szoktasd hámhoz, és vidd sétálni. 10 perc csodát tesz!
Bizony, én is vérbeli kölyökcica voltam. Akkortájt még tudtam apportírozni. (Most is, csak már nem akarok…) A gazdijaim minden este nagyjából 45 percet dobálták nekem a puha labdámat. Totálisan jól jártak, mert így csak hajnali négykor kezdtem a fejükön ugrálni. Már nem csinálok ilyet, reggelig alszom a szekrény tetején. De András! A két gazdim (khmkhh… na, ismersz!) minden nehézség ellenére is hiányolja a bohókás kiscica-hónapokat. Gyorsan elmúlnak ám! A javaslatom, hogy használd ki ezt az időszakot! Sok vidám percet szerezhettek egymásnak.
Csak annyival egészíteném ki Xénia gazdi válaszát, hogy fáraszd ki Ronit, ahogy Kaylee is írja, sok-sok játékkal, mielőtt érkezik a fiad. Akkor nem lesz baj.
Ismét jelentkezem. Szuper ötletem támadt! Mit szólnátok egy hasonló korú cicapajtihoz? Akkor egymást püfölnék a jószágok (persze, csak játékból), és nem a karnist…