Kis macskatörténet

A tudomány jelenlegi állása szerint a házimacska őse a felis silvestris lybica. Magyarul hívják afrikai, líbiai és núbiai vadmacskának is. Észak Afrikában és a Közel Keleten őshonos.

Egy 2007-es DNS vizsgálat szerint a házimacska f. s. lybicá-tól való elkülönülése 100-130 ezer éve kezdődött. Vadmacska és ember sokáig csupán egymás társaságában éltek, kölcsönös előnyökkel: az egyiknek a háta közepére sem hiányoztak a rágcsálók, a másiknak viszont nagyon is jól jöttek – reggelire, ebédre és vacsorára.

Az együttélés azonban még nem jelent doromboló cicuskákat; ehhez az állatoknak kevésbé félőssé kellett válniuk. (Feltételezhető, hogy az ember, tudatos szelekcióval, segítette ezt a folyamatot.) Hogy milyen lehetett annak a macskának a viselkedése, amely egy 9500 éves ciprusi sírból került elő, és mérete alapján inkább a f. s. lybicá-ra hasonlított, nem tudhatjuk, de valószínűleg jobban tűrte az ember közelségét, mint vad ősei. (Miért vittek volna a ciprusiak morgó, fújó lényeket a szigetre?) Ráadásul ember mellé temették; fontos lehetett hát.

Úgy tűnik, felül kell bírálnunk korábbi elképzeléseinket, miszerint az ókori egyiptomiak (nagyjából i. e. 3000-től nulláig) háziasították szőrös barátainkat. Ettől függetlenül, helyet kell, hogy kapjanak ezen az oldalon. Hozzájuk kötődik ugyanis a macskák történetének tán legdicsőségesebb fejezete: szent állatként tisztelték őket. Csak egy apróság: tűz esetén a cicákat a gyerekek előtt mentették.

Az egyiptomiak minden bizonnyal kedvelték a lehetetlen küldetéseket, ugyanis megkísérelték saját privilégiumukként őrizni a jószágokat. Tiltották az importot, sőt, “ügynökök” járták a környező területeket, és ha macskára akadtak, meg-/visszavásárolták. (Tán a lopástól sem riadtak el…) Persze, valójában, a háziasítás útján járó állatkák már ott voltak a szomszédos birodalmakban. A jelenlegi Törökország területén például előkerültek, méghozzá az időszámításunk előtti 6. évezredből, macskaszerű lényeket ábrázoló alkotások.

Íme, néhány fejezet kedves állati barátaink világhódító útjáról:

  • Az ókori görögök és a rómaiak nem haszonállatként, hanem társként tartották őket, nagy becsben.
  • A híres Csizmás kandúr történet, melynek legismertebb változata a francia Charles Perrault (1628-1703) tollából származik, egy 5. századi indiai népmesén alapul.
  • Az észak európai germán törzsek kereszténység előtti (< 1000) kultúrájában is megjelenik a macska. Freya, a szerelem, a szex, a termékenység, a szépség, a háború és a halál istennőjének hintóját két cica húzza.
  • Wales királya 936-ban rendelkezett a macskagyilkosok büntetéséről. A halott állatot a farkánál fogva fellógatták, és a tettesnek annyi gabonát kellett ráöntenie, hogy a szemek teljesen befedjék. Ezt kapta a jobb sorsra érdemes állat gazdája fájdalomdíjként.

Teltek az évszázadok, s a cicuskákra fokozatosan rossz idők jöttek. Kínában már 600 körül megváltozott a közhangulat, Japánban pedig 1000 után kelt életre egy olyan legenda, mely szerint a macskák éjjelente kígyóvá változtatják a farkukat. Európában, bár valamivel később, de még rosszabb lett a helyzet: Sátánt, boszorkányt vizionáltak ezekben a gyönyörű lényekben. (Különösen a fekete példányokban.) 1484-ben, VIII. Ince pápa hivatalossá tette: a cicák pogány állatok. Máglyára mind! Egy elmélet szerint az emberek bőségesen megfizettek az ostobaságukért: ahogy a macskák száma csökkent, a rágcsálóké úgy nőtt…a pestis meg tarolt.

A tengerészek ekkortájt is kedvelték őket, az angoloknál például bekerültek a legénység állományába. Úgy vélték, hogy szerencsét hoznak. Így aztán, az üldöztetések ellenére, a 18. századra mindenhová eljutottak.

Lassan az emberek gondolkodása is változásnak indult. 1871-ben megrendezték a világ első macskakiállítását. Azóta pedig… nos, számuk átlépte az 500 milliót, és beköltöztek a gazdáik ölébe.

Hivatkozások

Cats in the ancient world

Cats History and Domestication

How cats became domesticated

A brief history of house cats

 

Ha tetszett, oszd meg! Ezzel a Facebook oldalára kerülsz, és jönnek a sütijei is 🙂

  3 hozzászólás: “Kis macskatörténet

  1. Közel Kelet? Ott meleg van, ugye? Azt hiszem, ősöm büszke lenne rám! Visszatértem a gyökereimhez! Ezt a hozzászólást a konvektorhoz simulva írom!

  2. Röhög a vakbelem! Te elszaladtál a galamb elől… (Jó, jó, én is… de legalább őszinte vagyok!) Szerintem belénk került valami európai vadmacskagén, és elsatnyultunk…

  3. Honnét veszel ilyen butaságokat, Kaylee cicám! A génjeid között persze nyilván ott van az európai vadmacskáé is, de attól nem satnyul el a cica lánya. Ellenkezőleg: nagyon ügyes vadászok! Azért félsz a galambtól, mert kölyökként nem tanultad meg, mihez is kezdj vele…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.