Perzsa cica támad (Zoltán kérdése)

Szép napot kívánok! Az ügyben kérném a tanácsát, hogy édesanyámnak van egy 10 éves ivartalanított perzsa kandúr macskája, amely kb. évente megtámadja. Ez azt jelenti,hogy a lábát össze-vissza karmolja, harapja véresre, erősen, durván, minden ok nélkül. Benti macska, ki nem jár egyáltalán. Ketten élnek édesanyámmal egy lakásban. E macska előtt is volt macskája édesanyámnak, de ilyen sosem történt. Már kb. 4-5 alkalommal történt ilyen az elmúlt 5 évben, de ezen év alatt már másodszor a múlt hetivel együtt. Nem tudom tudna-e tanácsot adni, hogy mit kezdjünk ezzel az állattal. Már az elaltatás is eszembe jutott, de azt azért mégsem kéne. Viszont az sem állapot, hogy rettegnie kell édesanyámnak, miközben ő eteti-itatja azt a dögöt, aki úgy hálálja meg, hogy terrorizálja. Tudna-e esetleg valami tanácsot adni?

Beküldő: Zoltán, 2018. augusztus 12.

Kedves Zoltán! Azt hiszem, ez azok közé az esetek közé tartozik, amikor nehéz egyetlen email alapján okosnak lenni. Olyan sok kérdésem van! A legfontosabb talán, hogy az édesanyja mit gondol a cicáról, a helyzetről? És olyan sok gondolatom. Az első, hogy kérem, ne ártson a cicának! Ha minden kötél szakad, egy perzsának, még ha idősebb is, biztosan találni új gazdát. De nem hiszem, hogy ez jó kimenetel volna. Ahogy én látom, az idősebb emberek, pláne, ha egyedül élnek, nagyon tudnak ragaszkodni az állataikhoz. Félelemben élnie az anyukájának felesleges (bár érthető)… inkább ki kellene találni, hogy mi váltja ki ezeket a “rohamokat”. Tudom, picit macerás, de az anyukájának le kellene ülnie, és át kellene gondolnia, hogy milyen volt a megelőző néhány órájuk. A lehető legpontosabban. És főleg pillanatról-pillanatra felidézni a támadás előtti perceket. Ki mit tett, mondott? Ha van kedve, hozzászólásban írja meg, mire jutottak. És zárásként: az antropomorfizálás szó azt jelenti, hogy emberi tulajdonságokkal ruházni fel egy állatot. Lényegében, amit a honlapon csinálok, de persze én csak humorforrásként. A mindennapi életben azonban ez inkább káros, mint hasznos. Oda akarok kilyukadni, hogy a cicák valószínűleg egyáltalán nem képesek egy olyan összetett érzelemre, mint a hála. Ha jófejek velünk, az azért van, mert kedvelnek bennünket, és mert elégedettek… mert az igényeik kielégülnek. Ha ez utóbbi valamiért sérül, már kész is a baj. Nem hálátlanok, hanem problémájuk van!

 

Ha tetszett, oszd meg! Ezzel a Facebook oldalára kerülsz, és jönnek a sütijei is 🙂

  3 hozzászólás: “Perzsa cica támad (Zoltán kérdése)

  1. Bizony, mi, cicák, mások vagyunk, mint az emberek! Néha olyan dolgok is zavarnak bennünket, amire nem is gondolnál! Pl., ha egy idegen macsek közel merészkedik a birodalmunkhoz, és nekünk azt végig kell nézni az ablakból… na, azt nem szeretjük. Idegesek leszünk tőle, és lehet, hogy butaságot csinálunk. Pisilünk mindenhová, esetleg harapunk. (Jó, én mondjuk nem, de a többségünk megteszi!) És azt sem kedveljük, ha akaratunk ellenére simogatnak minket. Lehet, hogy bal lábbal keltünk fel, és hamarabb megunjuk, mint általában. Figyelj! Ha elhúzódunk, csapkodjuk a farkunkat, netán eltoljuk a kezedet magunktól, hagyj békén! Nem vagyunk babusgatós hangulatban!

  2. Még az jutott eszembe, hogy egészséges a perzsa kolléga? Nincs a testének egy fájdalmas pontja? Ebben az esetben érthető lenne a viselkedése. Ha valaki fájdalmat okoz nekünk, hajlamosak vagyunk ütni…

  3. River arra gondol, hogy cica szemmel ez így néz ki: “Hozzám ér, fáj, támadok és/vagy menekülök!” Nem kell hozzá szándékosság az ember részéről, lehet a dolog teljesen véletlen! (Én megvizsgáltatnám a cica fogait, 4-5 éves kor felett sokszor hunyók.)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük